Szeretem ezt a szimbólumot. Sokszor éreztem rokonságot vele.
A Főnix madár egy mitikus állat, díszes tollazatú madár, aki képes a hamvaiból feltámadni. Az újjá születés szimbóluma.
A Főnix (Phoenix, Phoinix, óegyiptomi nyelven benu) egy rendszeres időközönként tűzben elégő, majd poraiból feltámadó, megújuló madár, amiről többféle legenda is fennmaradt az ókori szerzők jóvoltából (Hérodotosz, Tacitus, Plinius). Halála és újjászületése a Nap halálát és feltámadását jelképezi, ennélfogva a róla szóló történetek az egyiptomi Heliopoliszhoz (a Nap városához) kapcsolták létezését.
Az egyik monda szerint a Főnix madár Indiában él. Amikor 500 éves lesz, felrepül egy fenyőfára és megtölti szárnyait tömjénnel. Azután elrepül Heliopoliszba, ahol tüzet gyújt és elemészti magát benne. Másnap egy apró, illatos férget lehet találni a hamvak között. A féreg átalakul kicsinyke madárrá, végül a harmadik napon újra Főnix lesz belőle, ami apja hamvait mirhával vegyített tojássá formálja és Ré Napisten templomának oltárára helyezi. Ezután visszatér eredete helyére, Indiába.
Az egyik monda szerint a Főnix madár Indiában él. Amikor 500 éves lesz, felrepül egy fenyőfára és megtölti szárnyait tömjénnel. Azután elrepül Heliopoliszba, ahol tüzet gyújt és elemészti magát benne. Másnap egy apró, illatos férget lehet találni a hamvak között. A féreg átalakul kicsinyke madárrá, végül a harmadik napon újra Főnix lesz belőle, ami apja hamvait mirhával vegyített tojássá formálja és Ré Napisten templomának oltárára helyezi. Ezután visszatér eredete helyére, Indiába.
A Főnix madár életünket szimbolizálja. Hisz megfigyelhetjük, hogy meghatározott időközönként hol jól megy a sorunk, hol belehalunk mindabba, ami történik velünk. A Főnix madár harmad napra feltámad hamvaiból. Vajon mi az oka, hogy mi erre képtelenek vagyunk? Hisz "halálunkat" azok a fájdalmak, félelmek okozzák, amelyeket nap mint nap átélünk, megélünk. Nap mint nap érnek bennünket csalódások, megbántások, örömök, dicséretek. Vannak számunkra kedves emberek, akiknek a véleménye nagyon fontos számunkra, míg vannak, akik kevésbé hatnak ránk. Azonban képesek vagyunk akár évekig rágódni egy-egy problémán, bántáson. Képesek vagyunk napokig aggódni olyasmi miatt, ami még meg sem történt, és ki tudja, meg fog-e történni. Idegeskedünk, marjuk önmagunkat, és környezetünket, ahelyett, hogy keresnénk a legjobb megoldást. Bíznánk magunkban, hogy az történik, ami minden résztvevő számára a legjobb. Mennyivel könnyebb és elviselhetőbb lenne az élet. Volt egy ismerősöm, aki azt mondta, hogy, ha így tenne, akkor annyira könnyű lenne az élete, nem lenne miért küszködnie, hogy értelmetlenné válna az élete. Van olyan ismerősöm, aki folyton arról panaszkodik, hogy mennyi probléma van az életében, és közben azon aggódik, hogy le ne bukjon a randin, és nehogy ismerőssel találkozzon, aki elmeséli a feleségének, hogy hol is járt. Szóval bonyolítjuk az életünket, gerjesztjük a problémákat, és közben aggódunk amiatt, hogy hogyan is oldjuk meg.
