A király szeretett lovagolni, és történt egyszer, hogy leesett a lováról, és eltörte a lábát. Be kellett gipszelni. Az udvaroncai, tanácsnokai szintén begipszeltették a lábukat, hogy kifejezzék az együttérzésüket és lojalitásukat királyukkal szemben. Aztán rendeletbe adták, hogy a népek is gipszeltessék be a lábukat, így fejezzék ki lojalitásukat a királlyal szemben.
Igen ám, de akinek be van gipszelve a lába, az csak mankóval tud közlekedni. Egyre több mankót készítettek. Voltak egyszerűek, díszesek, egy lábúak, három lábúak. Lehetett válogatni, kinek kinek kedve szerint. A mankó gyárak pedig épültek, egyre több lett, iskolák alakultak, ahol tanították a helyes mankó tartást. És a királynak ugyan már réges régen meggyógyult a lába, és nem volt szüksége sem a gipszre, sem a mankóra, akkora ipar épült a mankó gyártásra, hogy nem engedhették meg, hogy a népek is letegyék mankóikat, hisz akkor összeomlott volna a gazdaság.Tiltották is, hogy bárki kipróbálja a mankó nélküli életet. A nép között pedig terjedt egy legenda, hogy eljön egyszer a megváltó, aki megtanítja őket a mankó nélküli járásra.Egyszer aztán született egy gyermek, akit hiába próbáltak a szülei rászoktatni a mankóra, nem sikerült. A gyermek élvezte a mozgás szabadságát és korlátlanságát. A szülők megijedtek, hogy mi lesz most, és elmentek a Bölcsekhez, megkérdezni, hogy mit csináljanak. A Bölcsek azt mondták, hogy rejtsék el a gyermeket, hisz, ha a király tudtára jut, hogy megszületett a gyermek, akit oly régóta vártak, akkor elpusztítja a gyermeket.A szülők így is tettek, kiköltöztek egy erdőbe, és ott élték az életüket. A gyermek először a szüleit tanította meg mankó nélkül járni, majd híre terjedt, és egyre többen jöttek hozzá, hogy megtanulják a mankó nélkül járás szabadságát."
Nekünk is megvan a magunk királya, aki mindent megad, és hihetjük, hogy bőségben, jólétben élünk, hogy megvan mindenünk, mit szemünk szájunk kíván.Melyek ezek a királyok? A restség, a kevélység, a jóra való képtelenség, a harag, a torkosság, a bujaság, fösvénység, irigység. Ők azok, akik felélesztik az emberben a félelmet, az aggódást, a lelkiismeret furdalást. Ők azok, akik a félelmeinket táplálják, és ugyan mindenünk megvan, mégis aggódunk, hogy hogyan fizetjük ki a csekkjeinket, lesz-e munkahely, a párunk szeret-e vagy megcsal, és még lehet sorolni.
És van gyermekünk is, aki segít abban, hogy mankó nélkül járjunk: remény, hit, szeretet, igazságosság, lelki okosság, mértékletesség, lelki erő. Ők azok, melyek hozzá segítenek, hogy mankó nélkül éljük az életünket.
"Beethoven nagy zenész volt. Ezt el kell ismerni. Ő mondta: ha egy nap nem gyakorlok, akkor észre veszem én. Ha két nap nem gyakorlok, észre veszi a zenekarom. Ha három nap nem gyakorlok, akkor észreveszi a közönség. Szóval kislányom, addig kell gyakorolni, amíg nem megy, utána meg azért, hogy könnyedén menjen, és mindenki elhiggye, hogy neked csak úgy egy csettintésre sikerül minden."
Sok mankónk van, amit használhatunk, hogy legyőzzük a királyt, aki feltétlen engedelmességet vár tőlünk. Ilyen a meditáció, az ima, a reiki, a pránanadi, a grafológia, a jóga, a mantrázás, családállítás, a német medicina, az agykontroll, az álom kontroll és még ki tudja mi minden közül választhatunk. Mind mind arra való, hogy megerősítsük a hitünket, hogy az utunkból eltűnjenek az akadályok, és elérjük mindazt, ami örömöt jelent a számunkra. Azonban ezek is csak akkor tudnak segíteni, ha gyakoroljuk, ha alkalmazzuk, ha életünk részévé tesszük.
Mert azt mondja a vonzás törvénye, hogy amire a figyelmünket fókuszáljuk, az mindig megvalósul az életünkben. Mert amint bent úgy kint, amint fent úgy lent - mondja Hermész Triszmegisztosz.
A másik törvény viszont az ok okozat törvénye. Másként, ki mint vet, úgy arat. Lassan válik láthatóvá. Ezt a törvényt először Arisztotelész, a nyugati civilizáció egyik legnagyobb hatású gondolkodója fogalmazta meg i.e. 350 körül. Az ókori görögök abban hittek, hogy az olümposzi istenek határozzák meg kényük-kedvük szerint a földi élet történéseit. Arisztotelész mutatott rá először, hogy ez nincs így; minden okkal történik. Ha látunk valamit megtörténni a világban – az okozatot –, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egy konkrét ok indította el a hozzá vezető eseményláncolatot. Ez az ok-okozat törvénye. Mivel lassan valósul meg, sokszor nem is vesszük észre a kapcsolatot az ok és az okozat között.
Viszont ott van még a rezgés törvénye. A rezgés törvénye alakítja az érzéseinket. Olyan rezgéseket bocsájtunk ki, ahogy érezzük magunkat. Hiába döntjük el, hogy csodás, segítő kész embereket vonzunk az életünkbe, ha meg vagyunk győződve arról, hogy nem érdemeljük meg, csak olyan embereket, akik becsapnak bennünket. Akkor bizony olyan emberek jelennek meg az életünkben. Amikor tanácsadásaimon arról beszélek, hogy mennyire fontos, hogy megismerjük, és megéljük az érzéseinket, az emberek felszisszennek, hisz arra tanítottak , hogy az érzések magánügy, nem fejezhetem ki. Viszont ŐK azok, akik irányítják az életünket, és mindent bevonzanak, amiben hiszünk. Ha az érzéseinket meg tudjuk változtatni, akkor változik a hozzáállásunk is a dolgokhoz, és máris könnyebben tudjuk használni, sőt tudjuk használni a vonzás törvényét. Hogyan lehet a rezgés törvényét alkalmazni? Ülj le, teremts magad körül csendet, és képzeld el, hogy mitől érzed magad boldognak. Mi az, ami örömöt, jó érzést vált ki belőled. Minél hosszabb ideig tudod elképzelni a boldogságot, a jólétet, azt, hogy megkapod, amire vágysz, annál gyorsabban lesz a tiéd, annál gyorsabban valósul meg az életedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése