
Már a két éves gyermek is tudja, hogy a neve megkülönbözteti másoktól. Mondd csak rosszul a nevét, és rögtön kijavítja. Még alig tud beszélni, azonban már tudja, hogy a neve különleges.
Az aláírásunk is megkülönböztet minket másoktól. Nincs két ember, aki egyformán írná a nevét. Az aláírásunkat írjuk le a legtöbbször. Van, aki napjában akár 10-20-szor is aláír. Az aláírásunk a mi névjegykártyánk, amely megmutatja a grafológus számára, hogy milyennek szeretnénk mutatkozni a külvilág előtt. Ha aláírunk egy dokumentumot, azzal igazoljuk, hogy egyet értünk a leírtakkal, vagy a saját gondolatainkat tartalmazza.
Lássuk, mi mindenről árulkodik aláírásunk:
- A szövegírás és az aláírás megegyezik: az író személy vállalja önmagát, nem akar másnak, többnek látszani, mint amilyen.
- Ha az aláírás a szövegíráshoz képest:
- nagyobb: szeretne többnek,fontosabbnak, nagyobbnak, kiemelkedőbbnek látszani.
- kisebb: szerényebbnek mutatja magát, mint amilyen valójában.
- díszesebb: vágyik az elismerésre, fontosak számára a külsőségek, szeretne kitűnni.
- szögesek: határozottabbnak tünteti fel magát, mint amilyen.
- lágyabb: igyekszik önmagát lágyabbnak, simulékonyabbnak, alkalmazkodóbbnak mutatni, mint amilyen
- Vezetéknév: a hivatalos énünket képviseli, ahogy a munkában, hivatalos közegben, társaságban megjelenünk.
- Keresztnevünk: ahogy a családhoz viszonyulunk, megmutatja a magánéletben milyenek szeretnénk lenni.
- Keresztnév és vezetéknév egybeírva: a munka
- Titulus (dr., prof.,) mutatja, hogy mennyire fontos, hogy tiszteljék elért eredményéért.
- A paráf az aláírás plusz toldaléka, ami eredetileg nem tartozna a név leírásához, illetve annak betűihez.
- pont a név után: határozottság
- aláhúzás(ok): figyelem igénylése
- vonal a név fölött: rejtőzködési szándék
- bekeretezés: védelmet nyújt
- díszített: figyelem felkeltő, nagyságunkat hangsúlyozzuk.